|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 85 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-85 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Varga Vilmos 2012. szeptember 8.„Ezt übereljétek”Aradi könyvek Nagyváradon „Szemtelenség Nagyváradra jönni két aradi témájú könyvvel” – kezdte bemutatóját csütörtökön délután Nagyváradon, a Szent László gimnázium patinás épületének dísztermében Réhon József ny. tanár, de aztán, magyarázatként, rögtön hozzátette: „mindkét könyv váradi indíttatású”. (A másik könyv, amelyet „szellemi atyja” csak éppen felmutatott a közönségnek, az Iskola a Kálvin utcában című, az aradi magyar középiskola történetéről szóló munka volt.) De hogy is került a Humorból elégtelen Nagyváradra? Történt, hogy egykori iskolatársa a váradi premontrei gimnáziumban évekkel ezelőtt nagysikerű könyvet, a Röhög a vesém c., iskolai anekdotákat tartalmazó kötetet mutatott meg a volt kollégának – a történetet maga az összejövetelt megnyitó (és szervező) Pásztai Ottó vegyész mesélte a szép számú, főleg egykori premontrei diákokból, hozzátartozóikból, leszármazottaikból álló közönségnek –, ezzel a szöveggel: „Ezt übereljétek!” „És überelték”, hangzott a folytatás tegnapelőtt. Hogy a vendégnek kijáró udvariassági gesztus volt-e csupán, nehezen megmondható – a váradi anekdotakötet, sajnos, nem jutott el hozzánk. Ami tény: a közönség érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadta Réhon Józsefnek az egykori tanárokra, diáktársakra való visszaemlékezéssel indult bemutatóját, majd az Aradon is jól ismert színészházaspár, Kis Törék Ildikó és Varga Vilmos a Humorból elégtelen! című, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban idén megjelent kötetből ízelítőként felolvasott mintegy tucatnyi írást. A házigazdák, a nagyváradi líceum vezetői kislányok által bemutatott moderntánccal kedveskedtek a közönségnek, majd Pásztai Ottó különleges meglepetéssel szolgált: az aradi középiskola volt tanára, Urbán József egykori premontrei diák fiatalkori versére szerzett kedves diákdalt mutatott be, s a kivetítőn megjelenített szöveg segítségével a közönséggel és elénekeltette. Az egykori aradi diák, a kitűnő újságíró-riporter Szilágyi Aladár egyebek közt arról beszélt, hogy ő egykori aradiként nagyváradi, Réhon József, az egykori nagyváradi lelkes aradi lokálpatrióta lett… A jó hangulatú összejövetel befejezéseként Jámbor Gyula a fennállásának 11. évébe érkezett, Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen folyóiratról, megjelenési formáiról, szerzőiről, az Aradon működő magyar könyvkiadóról beszélt, kiemelve, hogy mindezek nem jöhettek volna létre egy aradi származású mecénás, a József Attila-díjas költő, író Böszörményi Zoltán nélkül. Nyugati Jelen (Arad) 2012. szeptember 14.A Szövétnek 89. számaAmikor leteszem a Szövétnek legfrissebb, idei augusztusi számát (XVI. évfolyam, 4., illetve 189. szám), azon gondolkodom: valamibe már bele kellene kötni, különben még azt hiszik: lefizettek, hogy csupa jót írjak róla. De melyik írásba köthetnék bele? Talán az Ujj János vezércikkébe, amelyben azt írta: Helsinkiben 16-szor csendült fel nemzeti imánk, most a harmadával is elégedett lenne? Olimpia előtti „kishitűségére” szerencsére rácáfoltak a magyar sportolók. Vagy Réhon József mélymagyarról, hígmagyarról szóló írásába? Magam is néhány, számomra új dolgot tudtam meg belőle. Vagy ugyanezen szerző Borzasztó élmények Aradon c. írásáról, amellyel szinte mindenben egyetértek? Blazovich Lászlónak a 19. századi aradi magyar telepítésekről szóló tanulmánya, mint elvetélt történészt is, különösen érdekel ugyanúgy, mint Berecz Gábor és néhai Sztoi Demeter cikke Csanád vármegye címeréről, vagy a Piroska Istváné az egykori aradi választásokról. Fekete Réka az Aradi Kamaraszínház sikeres elmúlt évadáról készít beszámolót, Ujj János (hadd leplezzem le a -j -s-sel szignózott szerzőt) a Kisiratoson megtartott, Simonyi Imréről írt Sarusi-könyv bemutatójáról, amelyen ő tartotta az ismertetőt. Egy másik könyvismertető Böszörményi Zoltán: Füst c. legújabb, a szerzőt a távoli Brazilia egzotikus tájaira vezető novelláskötetéről szól. Móré-Sághy Annamária Kiss Törek Ildikó és Varga Vilmos színművészek aradi fellépése kapcsán ír „az egyszerű szeretet céltalanságáról” hangulatos cikket. Nagyon kellemes meglepetés Juhász Béla hét „félpercese” – a negyven évvel ezelőtti jó tollú diákriporter ígéretes indulásának folytatását látom benne. Két vers (Grosz László, Dr. Sasi Nagy Béla), két útleírás (Milka Péter és Sz. Benedek István), egy egykori Csikys diákról, a vegyészdoktor Munteán Norbertet faggató interjú (Nagy István), az egykori „Csykis dinasztiákról” szóló Réhon írás, egy rendhagyó násznagyi köszöntő (Csanádi János), Jankó András mediációról szóló írásának valószínűleg első része. Érdeklődve olvastam Oroszlány László visszaemlékezéseinek ugyancsak első részét, Piroska István kiegészítéseit az alig megjelent Humorból elégtelen c. kötethez, a visszaemlékezést (Hálik Edvárd) Bokor Ellára (valamikor hosszasan beszélgettem vele készülő krimijéről) és persze Matekovits Mihály írását az Aradon és környékén hosszasan szolgált Bíró Antal atyáról. Kimaradt még valami a felsorolásból a Szövetnék nagyon jó, olvasmányos augusztusi számából? Igen a keresztrejtvény, Lészay Béla ódája a sporthoz. Azt még nem volt időm megfejteni. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2012. október 16.Pomogáts: Az irodalmi munkásság számítNagyvárad- Hétfő délután A művelődés hete- A tanulás ünnepe rendezvénysorozat keretében dr. Pomogáts Béla tartott előadást Nagyváradon Nyirő Józsefről és az erdélyi gondolatról, az Ady Endre Középiskolában. A Bethlen Gábor Alap támogatásával zajlott rendezvény fő szervezői a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a váradi Sapientia Varadiensis Alapítvány voltak, partnerségben a debreceni Megyei Népfőiskolai Egyesülettel, a Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületével, a berettyóújfalui Bihari Népfőiskolával és a Biharország Civil Társulással. Az Ady Endre Középiskola könyvtártermében megjelenteket dr. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök köszöntötte. Felvázolta a 2005-ben indított A művelődés hete- A tanulás ünnepe eseménysorozat célkitűzését és eddig történetét, kiemelve a kisebbségi művelődés, illetve közösségi kultúra fejlesztésének, valamint a felnőttoktatásnak és az élethosszig tartó tanulásnak a fontosságát, melyek amúgy beilleszkednek az európai folyamatokba. Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület vezetője arra hívta fel a figyelmet: egy 2006-os uniós direktíva azt tartalmazta, hogy 2012-ig az EU nagykorú lakosságának legkevesebb 12 százaléka részt kell vegyen a felnőttképzésben, ehhez képest azonban ez az arány napjainkban Romániában és Magyarországon sem éri el az 5 százalékot. Elgondolkodtató adat, hogy az anyaországban 1 millió lakos nem végezte el a nyolc osztályt, s ugyanennyi embernek nincs szakmája, a körülbelül 4 millió fős munkaerő-piacnak azonban csupán a 0,6 százalékát teszik ki az ezen kategóriába tartozó személyek által igénybe vehető állások. Nyirő-vita Dr. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész előadása első harmadában részletesen ismertette az erdélyi gondolat, illetve ezen szemléletmód képviselőinek főbb vonásait, tulajdonságait. Nyirő József tevékenységével kapcsolatban kifejtette: 1940-ben még a transzilvanizmus eszméjének nemes gondolatai mellett foglalt állást, sőt 1942-es parlamenti felszólalásaiban is a kisebbségben töltött évtizedek fontos erkölcsi-politikai hagyományaira figyelmeztetett. Ezután azonban néhány hónapig egy olyan utat választott magának, mely eltért korábbi életpályájától, ugyanis követte Szálasit és tagja volt a soproni nyilas Országgyűlésnek. Pomogáts Béla meglátásában Nyirő nem volt egy politikai őstehetség és ezért gondolhatta azt 1944 végén, hogy a németek megnyerik a világháborút, a szélsőjobbhoz pedig azért csatlakozott, mert meggyőződése volt, hogy csakis a német segítség tudja garantálni Erdély biztonságát. Az irodalomtörténész szerint azonban a közvélekedéssel ellentétben a Nyilaskeresztes Pártban nem vállalt szerepet, és későbbi emigrációjában visszatért korábbi nézeteihez. Pomogáts Béla a közelmúlt Nyirő-vitájával kapcsolatban is elmondta véleményét, bírálva mindkét politikai tábort. Úgy vélte: az irodalom ügyét nem volna szabad alárendelni a politikának, és egy író tevékenységének a megítélésekor az irodalmi munkásság kellene legyen a lényeg. Úgy fogalmazott: nem akarja Nyirőt „mosdatni”, de szerinte nem volt „alkatilag antiszemita”. 1943-44-ben tett egy-két antiszemita beszólásától, illetve újságcikkétől eltekintve nem jellemző rá a zsidóellenesség, ezt támasztják alá például a zsidó származású Ligeti Ernővel folytatott beszélgetései is, vagy az Uz Bence című regényének az egyik részlete. Az irodalomtörténész ugyanakkor elszomorítónak, kamaszos, olcsó, a 19. századi francia vígjátékok jeleneteire emlékeztető meggondolatlan színjátéknak nevezte a „Nyirő temetése körüli cirkuszt”, mely meglátásában azt a politikai stratégiát szolgálta, hogy egy bizonyos oldal győzzön a romániai önkormányzati választásokon, ezen erőfeszítéseket azonban nem koronázta siker. Meglepetés közjáték Pomogáts Béla előadása első felében arra is kitért, hogy miként mutatkozik meg a transzilván meggyőződés Nyirő József irodalmi munkásságában. Történelmi regényeivel kapcsolatban kijelentette: az erdélyi gondolatot követő elbeszélő irodalom közös jegyeit viselik magukon, melyek megalapozták a kisebbségbe szorult magyarság sorsvédelmét. A rendezvény meglepetés-blokkjaként a Kiss Törék Ildikó-Varga Vilmos színművészházaspárt egy részletet olvasott fel az Uz Bence című regényből. Ciucur Losonczi Antonius Erdon.ro 2013. szeptember 13.Az űrlap aljaVáradon őrzik az írófejedelem emlékét A közelgő Magyar Dráma Napjának tiszteletére Herczeg Ferenc-emlékestet tartottak kedden a nagyváradi Kiss Stúdió Színház termébenn, Az elfelejtett írófejedelem címmel. Az est keretében meghívott vendégként Molnár Judit magyartanár, közíró elevenítette fel és értékelte ki a 150 éve született Herczeg irodalmi munkásságát, míg a Kiss Stúdió Színház művészei, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos, részleteket olvastak fel a második világháború előtt rendkívüli népszerűségnek örvendő, majd a negyvenes évektől hirtelen feledésbe merült író munkáiból. Mint elhangzott, Herczeg a vajdasági Versecben született 1863-ban, jómódú, sváb, polgári családban. Eredeti neve Herzog volt, szülei híres patikusdinasztiából származtak, ő azonban más pályát választott. Az írófejedelem megnevezést sokrétű és nagymennyiségű írásaival, illetve irodalmi- és közéletben vállalt szerepével vívta ki magának – hangsúlyozta Molnár Judit, aki a szerző névváltoztatásainak történetét is megosztotta a szépszámú közönséggel. A magyartanárnő ugyanakkor érdekességként kiemelte azt a tényt is, hogy Herczeg a dualizmus korában – rengeteg svábhoz hasonlóan – magyarosodott, és Budapesten lett magyar író, holott eredete miatt kézenfekvőbb lett volna, hogy Bécsben munkálkodjon, németül írjon. Mint Molnár Judit hangsúlyozta, Herczeg programszerűen lett a polgárság írója. Ez egy olyan személyes értékrendet feltételezett, amit a polgárok elvártak, s amely egyben meg is határozta írói feladatát. Herczeg Ferenc szinte minden műfajban alkotott. Eleinte elbeszélésekkel kezdte, majd regényekkel és drámákkal folytatta, de különböző tanulmányokat is írt. Művei első ízben sorozatban jelentek meg az általa szerkesztett Új időkben, amely a leghosszabb ideig megszakítás nélkül megjelent magyar irodalmi napilap volt. Az emlékest során a Kiss Stúdió Színház művészeinek előadásában részletek hangzottak el többek közt Herczeg Pro libertate! című regényéből, Árva László király című színművéből, Jókai Mórról írt tanulmányából, valamint Maniu és Titulescu páros jelenete című publicisztikai írásából. Sz. G. T. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2014. január 19.Kós Károly és a Kiáltó szóJanuár 14-én a nagyváradi Kiss Stúdió Színházban megtartották az Irodalmi estek sorozat idei első alkalámát, amelyen Kós Károlyra emlékeztek a szervezők. Kós Károly és a Kiáltó szó címmel tartották meg az Irodalmi estek sorozat idei első alkalmát. Kós Károlyról a Kiss Stúdió állandó vendége Molnár Judit magyartanár, közíró beszélt. Az irodalmi esten közreműködtek Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek.Molnár Judit Kós Károllyal kapcsolatban elmondta, „nyugodtan állíthatjuk, hogy a transzilvanizmust, ha nem is ő találta ki, de ő töltötte meg lényeggel. Ha nem lett volna egy olyan ember, mint Kós Károly, akkor most biztos nem beszélhetnénk erdélyi irodalomról”. Mint Molnár Judit elmondta, Kós Károly építő személyiség volt, és nem csak szakmáját tekintve. Nevéhez fűződik többek között a budapesti állatkert épületeinek, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak, és a sztánai Varjúvárnak a tervezése. Építő ember Kós Károlyt különös kapcsolat kötötte a kalotaszegi vidékhez és az ott élőkhöz. Kalotaszegen ismerte meg azt az erdélyi sajátosságot, szellemet, amelyet beépített munkásságába is. A Kiáltó szó kapcsán Molnár Judit elmondta, hogy Kós Károly volt az az ember, aki érezte, hogy telik az idő, és nem történik semmi. „Egy olyan ember, akinek minden sejtje épít, nem tud semmittevésbe merülni, így születhetett meg a Kiáltó szó röpirat is 1921 januárjában”. Az est során Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos részleteket olvastak fel a Kiáltó szóból, Kós Károly Varjúnemzetség és Budai Nagy Antal históriája című műveiből, valamint egyéb írásaiból. erdon.ro, 2014. március 20.Kétszemélyes színpad – Húszéves fennállását ünnepli a váradi Kiss StúdióGálaműsorral készül megünnepelni megalakulásának huszadik évfordulóját a Magyar Örökség díjas Kiss Stúdió Színház, Nagyvárad magyar nyelvű magánszínháza. A művész házaspár, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos által 1994-ben alapított színház azóta több mint 160 bemutatón van túl, és számos hazai és külföldi turnét tartott úgy, hogy kizárólag saját bevételeikre és pályázati támogatásra hagyatkoztak. „Ha tudjuk, hogy milyen nehézségekkel jár, akkor valószínűleg bele sem kezdünk. De egyik műsor követte a másikat, és eljutottunk a huszadik évig” – mondta lapunknak Kiss Törék Ildikó. Rámutatott, immár kialakult egy törzsközönségük, de olyan magyarországi és németországi helyszínek is vannak, ahová rendszeresen visszavárják őket fellépni. A színművész néhány, számára kedves darabot idézett fel az elmúlt két évtizedből, köztük a Kovács Levente rendezte A cukrászné című darabot vagy éppen a Fényes ég alatt pódiumjátékot az 1848–49-es magyar szabadságharcról. Nagy sikert arattak Wass Albert- és Ady Endre-műsoraik, de a közönség rendszeresen „követeli” a Molnár Judittal, lapunk munkatársával közösen szervezett Irodalmi esték sorozatot is. A jubileumi gálaműsor március 25-ei programja a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében 18 órakor kezdődik a budapesti Kaláka együttes tagja, Radványi Balázs és zenésztársai, Balog Péter (gitár) és Borzsák Kamilla (fuvola) fellépésével, majd a budapesti Nemzeti Színház művésze, Trill Zsolt adja elő Csehov A dohányzás ártalmasságáról című darabját. Másnap a Kiss Stúdió termében, 18 órakor Varga Vilmos felújított Én, François Villon című előadása szerepel a programban, majd 19 órakor a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében ünnepi gálaműsorra kerül sor Csíky Ibolya, Fazakas Márton Erzsébet és Fábián Enikő nagyváradi színművészek, Kötő József színháztörténész, Molnár Judit közíró, Elisabeta Pop dramaturg, valamint Veres Kovács Attila református lelkész közreműködésével. A kétnapos gála egyben a színház júliusig tartó miniévadának megnyitója is, amelynek során májusra tervezik a Kiss Stúdió történetéről szóló könyv bemutatását. Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár), 2014. március 27.Vallomások a Kiss StúdiórólNagyvárad- Szerda este folytatódott a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban az az ünnepség, amelyet fennállásának 20. évfordulója tiszteletére szervezett a váradi Kiss Stúdió Színház. Saját bevallása szerint „meghatott lélekkel és szívvel” köszöntötte Kiss Törék Ildikó azokat az érdeklődőket, barátokat, meghívott vendégeket, akik szinte zsúfolásig megtöltötték szerda este a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermét, hogy együtt ünnepeljenek a húsz esztendővel alapított Kiss Stúdió Színház vezetőivel. Többen ott voltak azon színművészek közül is, akik az első, Játsszunk színházat című előadásban szerepeltek, néhányan (Csíky Ibolya, F. Márton Erzsébet és Fábián Enikő) most is felléptek, egy-egy énekszámmal vagy megzenésített verssel szakítva meg és színesítve időnként a visszaemlékezéseket. Elsőként Veres Kovács Attila várad-olaszi tiszteletes beszélt a Kis Stúdió „prenatális állapotáról”. Úgy vélte: 1990 májusában, a püspök beiktatáskor talált ismét egymásra a színház és a református anyaszentegyház, melyek tulajdonképpen ősidők óta együtt lépkednek ugyanazon célért. Később összebeszélt Kiss Törék Ildikóval, és elindultak együtt „misszionálni” Szilágy, Szatmár és Bihar megyei falvakba: ő Izsák történetével, a színművésznő pedig az általa megszemélyesített Árva Bethlen Kata üzenetével. Egy másik mérföldkő a kétszemélyes társulat életében az volt, amikor Ildikó és Varga Vilmos összefogott az egyházkerülettel, mely a rendelkezésükre bocsátotta a volt zsidó leányiskola alagsori helyiségét. 1994-ben Sándor Lajos lelkész vezette ott fel az első előadást, s ezáltal hódító útjára indult a Kiss Stúdió mélyen szántó gondolataival, a mindig az igazat, a szép és a jót szolgáló megjelenéseivel. Ezt követően Pop Elisabeta „Vetuţa” dramaturg úgy fogalmazott: mindig csodálta azokat a művészeket, akik esetében egymásra talál az intelligencia és a tehetség. Hangsúlyozta ugyanakkor: annak is köszönhetően, hogy több mint negyven éve ismeri Ildikót és Vilmost jött rá arra, hogy magyar barátai nélkül sokkal szegényebb lenne. EMKE-díj Molnár Judit magyartanárnő, közíró kifejtette: a kilencvenes években sokan próbálkoztak sok mindennel, mindenki csinálni akart valamit, de ezen kísérletek, próbálkozások többsége kudarca fulladt. Azt gondolta akkoriban, hogy ez lesz a Kiss Stúdió sorsa is, de szerencsére „az idők súlya” ellentmondott neki. Megítélésében a színház eddig történetének legnagyobb fegyverténye Az ember tragédiájának színrevitele, emberközeli és koncentrált gondolataival, kár, hogy már nem játsszák, jegyezte meg. Hozzátette: a diákok körében nagy sikernek örvendett a több éven keresztül futó Olvassuk együtt-sorozat, a szavalóversenyek pedig Kiss Törék Ildikó pedagógiai érzékére is rávilágítottak. Napjainkban az Irodalmi estek népszerűek, aggasztó azonban, hogy a fiatalabb generáció részéről nincs akarat vagy fogékonyság arra nézve, hogy folytassa a Kiss Stúdió-féle szolgálatot ha egyszer ez az ív megtörik, az öncélú kísérletezésekből ugyanis semmi sem marad meg. Kötő József színháztörténész a klasszikus színjátszás fáklyavivőjének nevezte a Kiss Stúdiót, mely előadásaival olyan szakrális tereket teremt, ahol lélekmentő és katartikus módon önmagunk megőrzésének igénye fogalmazódik meg. Bejelentette: az EMKE elnöksége úgy döntött, hogy idén a Bánffy Miklós-díjat Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos kapja meg, az átadásra április 12-én kerül majd sor Kolozsváron. Az ünnepségén végén Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos Juhász Gyula és Dutka Ákos gondolataival próbált választ adni arra kérdésre: miről szólt a Kiss Stúdió elmúlt húsz év és mi következik ezután… Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro, 2014. március 28.A világ egyik legjobb közönsége van VáradonA Kiss Stúdió Színház húszéves jubileumi ünnepségének meghívottja volt Trill Zsolt, a budapesti Nemzeti Színház színművésze. Ezt az alkalmat megragadva beszélgettünk a pályáját a beregszászi színházban kezdő, oda játszani rendszeresen visszatérő színművésszel. – Honnan származik a kapcsolata a nagyváradi Kiss Stúdió Színházzal? – Ez a kapcsolat tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Azt hiszem mi akkor már megkaptuk Beregszászban a színházépületet, de akkor még nem volt meg a nagytermünk, hanem csak egy pici kis stúdiónk volt, és egyszer csak megjelent Vilmos (Varga Vilmos színművész, a Kiss Stúdió Színház tagja – szerk. megj.), és meghívott bennünket Váradra. Csehov egyfelvonásosokkal jöttünk először ide. Kétszer voltunk itt, a Csehov egyfelvonásosok mellett a Godot-ot játszottuk. Aztán mindig találkoztunk valahol, de közös dolog már nem született, biztos, hogy a távolság is nagyban közrejátszott ebben. – Milyen a kárpátaljai magyar színjátszás helyzete, és mi a legnagyobb különbség az ottani kisebbségi magyar színház és a magyarországi színjátszás között? – Én nem tudom, hogy van-e különbség. Én úgy érzem, hogy van jó színház, meg van olyan színház, amelyik nem működik, én ebben látom a különbséget. Az biztos, hogy a beregszászi színháznak a mostani periódusa nem a legideálisabb, mert Attila (Vidnyánszky Attila rendező, a beregszászi magyar színház alapítója, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója – szerk. megj.) nagyon keveset van odahaza. Mi haza-hazamegyünk, és játszunk otthon, nagyon keveset, teszem hozzá, de hazamegyünk. Attila azzal próbálja ezt kompenzálni, hogy évente rendez egy-egy előadást, mert azért csak maradtak otthon fiatalok. Viszont nem egyszerű a helyzet, mert nincs rendező utánpótlás, és az sem biztos, hogy a végzős főiskolások közül bárki lemenne Beregszászba, mert nem olyan egyszerűek ott a körülmények. – A beregszászi magyar színház presztízse sem csábítja oda a fiatal magyar művészeket? – Igen, a presztízs megvan, csak hát én nagyon nehezen tudok erről beszélni, mert nem vagyunk odahaza, és biztos, hogy sokkal nagyobb elánnal kéne csinálnunk, de sajnos jelenleg erre nincs időnk. Attila valamilyen szinten felügyeli a helyzetet azzal, hogy évente rendez egy előadást, és ott vannak azok a beregszászi előadások is, amelyeket most játszunk a nemzetiben. Ez biztos, hogy nagyon sok embernek nem tetszik, viszont nekünk azért jó, mert ezek az előadások tovább tudnak élni. Egyébként is azt hiszem, hogy az idő nem koptatta el ezeket az előadásokat. Én nagy örömmel játszom a Három nővért, a három Csehov egyfelvonásost a Szarvassá változott fiút, a Tótékat. – Nagy váltás volt a debreceni Csokonai Színházból átmenni a Nemzeti Színházba? – Mindenhol dolgozni kell. Beregszászon is dolgoztunk, Debrecenben is dolgoztunk, a Nemzetiben is dolgozni kell. Ez alól nem lehet kibújni. Persze, hogy van az emberben egy izgalom, hogy mégiscsak a Nemzeti Színházban játszhat. Én ezt megpróbálom egészségesen kezelni, nem átesni a ló másik oldalára. Én ezt nagyon komoly munkának tekintem, és úgy is próbálom csinálni. Hogy bennem mi játszódik le, az meg az én magánügyem. Azért nem érdemes erről beszélni, mert folyamatosan mindenhol, mindennel visszaélnek. – Magyarországi színházi tapasztalatai mondatják önnel ezeket a keserű szavakat? – Hát igen, ha az ember őszintén mond valamit, akkor is baj van, ha megjátssza magát, akkor is baj van. Itt mindig mindenbe bele tudnak kötni. Egyetlen egy dologba nem lehet belekötni, mégpedig abba, ami a színpadon történik. Vagy ha mégis belekötnek, az engem egyáltalán nem érdekel, mert mindenkinek lehet róla véleménye, és biztos, hogy van is, de én ugyanolyan szeretettel és boldogsággal játszom Budapesten, mint ahogy játszottam Beregszászban vagy Debrecenben. És amikor a Nemzeti Színház új előadásaival elmegyünk bárhová, akár Magyarország területén, akár a határon túlra – most például a Shakespeare-darabunkkal megyünk Craiovára – én ugyanolyan boldogsággal játszom ott is, mint bárhol a világon. – Az, hogy mindenbe belekötnek, az ön szerint csak a színházi világban érvényes, vagy az egész magyar társadalomra jellemző? – Ez nem csak a magyar társadalomra érvényes, hanem úgy általában a világra. Mindig szidjuk magunkat, de az összes nép egyforma, mindegyik népnek van jó oldala, és van rossz oldala. Én azt hiszem, hogy azok az emberek foglalkoznak sokat másokkal, akik nem tudják magukat lekötni, akiknek nincsenek feladatai. Akinek van feladata, az csinálja a dolgát, ez ennyire egyszerű. – Hogyan osztja meg idejét Beregszász, Debrecen és Budapest között? – Debrecenben már csak azokban a még futó előadásokban játszom, amelyek ott születtek. Ha ritkán is, de hazajárok Beregszászra játszani, de a legtöbb feladat most a Nemzeti Színházban van. – Vannak-e még olyan szerepek, amiket még nem játszott el, de feltétlenül el szeretne játszani? – Én nagyon szerencsés voltam, vagyok, és remélem, hogy leszek is, mert én soha nem vágytam semmire, de hogyha a lelkem mélyén mégis vágytam, akkor azt is megtartottam inkább magamnak, mert lehet, hogy ezek a pici kis titkok is megvalósulhatnak valamikor. De igazság szerint nekem nem nagyon van ilyen álmom, mert mások valahogy minidig jobban tudják, meg látják, hogy nekem mi kell. Én nem nagyon tudom magamat kívülről beazonosítani, és nem nagyon tudom, hogy nekem mire van szükségem, és lehet, hogy amire én gondolok, az egyáltalán nem jó. Egy külső szem lehet, hogy sokkal jobban fel tudja mérni az én állapotomat, mint én magam. Erre mondhatjuk azt, hogy gyáva vagyok, meg egy csomó mindennel lehet minősíteni, de én inkább azt mondom, hogy ami jön, azt megpróbálom megcsinálni. – Milyen darabokkal készül, illetve a nemzeti színházban milyen előadások készülnek, amelyek netán Váradra is elérkezhetnek? – Amikor Attila a Tamási darabbal kezdte az évadot (Tamási Áron Vitéz lélek című darabja volt a nemzeti színház első bemutatója a 2013–2014-es évadban – szerk. megj.), ebben a gesztusban az is benne volt, hogy a határon túlra is elvigyék minél több helyre. Úgy is van kitalálva a darab, hogy készült hozzá egy utazó díszlet is, és ha van aki elhívja, akkor elmegyünk és eljátsszuk. Nagyon sok izgalmas dologgal foglalkozunk: megcsináltuk Silviu Purcăretevel az Ahogy tetsziket, de játszom az Operettben, aztán, ha minden igaz, Gorkijnak Az éjjeli menedékhelye következik, tehát van mivel foglalkozni. – A debreceni Csokonai Színház tagjaként többször fellépett már Nagyváradon. Milyennek találta az itteni fogadtatást? – Szerintem a világ egyik legjobb közönsége van Nagyváradon, és ezt nem azért mondom, mert itt vagyok. Ennek a városnak van valami csodálatos kisugárzása, és nem véletlen az, hogy itt nagyszerű zsenik, egyéniségek születtek, akik vitték a városnak a hírét. Ez tényleg egy fantasztikus közönség, mert bármivel voltunk itt, Az ember tragédiájától elkezdve a Fodrásznőn, és a Tótékon át egészen Purcărete Scapinjáig, mindent hihetetlenül izgalmasan fogadtak. Lehet, hogy itt két, vagy három előadásra elég közönség van, de az is lehet, hogy az összes bérletes előadás teltházas, ezt nem tudom, de az biztos, hogy én mindig nagyon jól éreztem itt magam. Pap István erdon.ro, 2014. április 10.Szombaton adják át az EMKE-díjakat KolozsváronGazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti: Éves közgyűlése keretében szombaton adja át Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 2014-es díjait az erdélyi magyar művelődési életben kiemelkedő munkát végző személyiségeknek. Az elismerésben részesülők listáját honlapján tette közzé az EMKE. Az erdélyi táncház-mozgalomban nyújtott tevékenységéért és a kalotaszegi magyar népdalkincs megőrzéséért, hű tolmácsolásáért Lengyel László népdalénekesnek adományoz Kacsó András-díjat az egyesület. A munkáskultúra kutatásában elért eredményeiért és szerkesztői tevékenységéért Ilyés Sándor kolozsvári néprajzkutatót részesíti Bányai János-díjban. A szórvány és a belső anyaország szerepét betöltő Székelyföld identitásőrző kulturális kapcsolatának intézményesített megteremtéséért Tamás Sándornak a Kovászna megyei önkormányzat elnökének adományozza a Kun Kocsárd-díjat. Az erdélyi magyar zenei életben kifejtett több évtizedes művészi, ismeretterjesztői és oktatói munkásságáért Benkő Judit Emese a kolozsvári rádió szerkesztője kaphatja a Nagy István-díjat. A közművelődés terjesztésének és a korszerű színházi formanyelv kimunkálásának szolgálatában szerzett érdemeikért, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos nagyváradi színművészeknek adományozza a Bánffy Miklós-díjat a Kiss Stúdió Színház megalakítása huszadik évfordulóján. Sokoldalú, minőségteremtő, a régió színházi kultúráját kiteljesítő alkotó munkájáért Barabás Árpád a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze veheti át a Kovács György-díjat. A korszerű színházi formanyelv kimunkálásában vállalt szerepéért, alakításainak műfaji változatosságáért Varga Csillát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét részesíti az egyesület Poór Lili-díjban. A képzőművészeknek szánt Szolnay Sándor-díjat több évtizedes művészi munkássága elismeréseképpen Nagy Enikőnek, a zománcművészet nemzetközi hírű kolozsvári mesterének, a rekeszzománc első erdélyi művelőjének adományozza az szervezet. Az EMKE a könyvtári és helytörténeti kutatás terén végzett eredményes munkásságáért, az 1848-49-es háromszéki vonatkozások feltárásában elért kiemelkedő teljesítményéért Demeter Lajost, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter könyvtár könyvtárosát jutalmazza Monoki István-díjjal. A hitelességre és pontosságra törekvő történész-levéltárosi szakmai munkásságáért, önzetlen népművelői tevékenységéért, a Bányavidék múltjának megismertetéséért és népszerűsítéséért Balogh Béla nagybányai helytörténész veheti át a Kőváry László-díjat. Az ernyőszervezet a közvéleményt pozitívan alakító, a hagyományokat tisztelő és az újra érzékeny riportjaiért, interjúiért Ferencz Zsoltot, a kolozsvári Szabadság napilap riporterét tünteti ki Spectator-díjjal. A Mikó Imre-díjat Vita László kolozsvári vállalkozó kapja a gazdasági téren nyújtott kimagasló eredményeiért, és a közösséget segítő kitartó munkásságáért. A szombati ünnepségen az EMKE díszoklevelét kapja a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, melyet a muravidéki magyarság szellemi életének fellendítéséért, az összmagyarság vérkeringésébe való újbóli bekapcsolásért, a hagyományok visszahonosításáért tart erre érdemesnek az erdélyi művelődés ernyőszervezete. Úgyszintén díszoklevéllel ismeri el az egyesület az idén hatvanéves Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségét a közösség hiteles tájékoztatásáért, a magyar kulturális, művészeti, társadalmi életének és törekvéseinek a szolgálatáért. MTI 2014. július 23.Egy magyar színész ErdélybenJúlius 22-én mutatták be Varga Vilmos színművész és Aniszi Kálmán publicista, esszéíró Magyar színész vagyok Erdélyben című könyvét a Kiss Stúdióban a jubileumi miniévad keretében. A közönséget Kiss Törék Ildikó színművésznő köszöntötte, megosztva néhány fontos információt a könyvről, annak megjelenéséről: „A könyv kiadása az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Balog Zoltán miniszter döntése alapján a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretének támogatásával készült a nagyváradi Europrint nyomdában”. Hozzátette, hogy objektív okok miatt a bemutatóra csak néhány példány készülhetett el a könyvből, az érdeklődők feliratkozhatnak, és augusztus első felében vásárolhatják meg Varga Vilmos életéről és színészi pályájáról szóló kötetet. Beszélgetés A könyvbemutató első felében Aniszi Kálmán a hivatásos magyar színjátszás kezdetéről és kialakulásáról beszélt, amelynek feladata a nemzeti ébredés és a nyelv ápolása volt és maradt. Mint elmondta, az első hivatásos magyar színtársulat első előadására 1792 decemberében került sor Kolozsváron, „ettől az időponttól számítjuk a hivatásos magyar színjátszást magyar nyelvterületen” – tette hozzá Aniszi. A bemutató második fele kötetlenebb formában zajlott, Varga Vilmos a könyvben is megtalálható történetek közül elevenített fel néhányat. A hallgatóság elé egy változatos gyermek- és ifjúkor rajzolódott ki, utóbbit beárnyékolták a II. világháború utáni korszak történései. A kötetben, amely többek között Varga Vilmos hegyközkovácsi, majd váradi gyermekéveit, gyermekkori élményeit, kamaszkori csínytevéseit, fiatalkori történeteit, egyetemista éveit, a Színi Akadémiára való jelentkezését, majd színházi pályáját, rendezéseit, a Kiss Stúdió Színház kialakulásának történetét foglalja magába, a színművész sikereibe és kudarcaiba, félelmeibe és kiállásába, egész életébe enged bepillantást. A beszélgetést felolvasás is színesítette, majd zárásként Varga Vilmos szavalt és egy dalt adott elő. Nagy Noémi, erdon.ro 2014. november 25.Varga Vilmos Ady-estje a költő születésnapjánHarmadszor is újraavatták az Ady-emléktáblát! A temesvári Arany János (ma Ion Ghica) utcában november 22-én, szombaton, a költő születésnapjának 137. évfordulóján újraavatták Ady Endre több mint két évvel ezelőtt megcsonkított emléktábláját. Gallas Nándor szobrászművész remekbe szabott alkotásának kétnyelvű bronz feliratát 2012-ben vandál kezek letörték, és feltehetőleg beolvasztották. A felirat műanyagtáblára vésett másolata most dr. Kabai Zoltán és barátai jóvoltából került a helyére. Az Ady-emléktábla újraavatása alkalmából összegyűlt mintegy 25-30 fős közönséget ft. Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, aki felidézte az utóbbi két év történéseit: az Ady-emléktábla kétnyelvű bronz feliratának eltűnését 2012-ben fedezték fel, 2014 márciusában dr. Kabai Zoltán és barátai jóvoltából helyreállították, de az élethű műanyag másolatot ismeretlen tettesek újból letörték. Most egy újabb műanyag tábla került az eredeti bronz tábla helyére, szintén dr. Kabai Zoltán jóvoltából, remélhetőleg ezúttal hosszabb időre. Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ady-emléktábla újraavatásával a Szórvány Napjáról is megemlékezik a bánsági magyar közösség. A többszörös emléktábla csonkítás kapcsán Halász Ferenc arra emlékeztetett, hogy a „toleráns” Bánságban több magyar emléktáblát és emlékművet is megrongáltak az utóbbi években: Klapka György emléktábláját, a nagyszentmiklósi Bartók-szobor feliratát, a Heti Új Szó cégtábláját és a Mária-szobrot, amelyet le is döntöttek. „Az Ady-emléktábla újraavatásával is bizonyítjuk, hogy kiállunk emlékműveink mellett, és minden alkalommal helyrehozzuk, amit mások tönkretesznek” – mondta Halász Ferenc. Ady Endre temesvári tartózkodásának és az emléktábla állításának történetét Szekernyés János helytörténész idézte fel. A későbbi költőóriás 1897 szeptemberének végén került Temesvárra, Makoldy Miklós ítélőtáblai tisztviselő meghívására. Ady több mint három és fél hónapig díjnokoskodott a temesvári ítélőtáblán, azaz aktákat, idézéseket, jegyzőkönyveket másolt, délutánonként pedig házitanítóskodott. 1897 karácsonyát egyedül, betegen töltötte Temesváron, öccse, Ady Lajos szerint itt szedte fel azt a súlyos betegséget is, amelyik később a halálát okozta. Kapcsolata később sem szakadt meg Temesvárral, ahol hívei, a fiatal írók a Holnap mintájára létrehozták a Dél című irodalmi csoportosulást. 1909-ben Nyugat matinét szerveztek Temesváron, amelyet Ady is megtisztelt jelenlétével. 1910-ben indult a Magyar Dél című folyóirat, amelyben két verse is megjelent Ady Endrének. A költőnek lelkes csapata szerveződött Temesváron, ugyanakkor itt élt és alkotott irodalmi ellenfele, Szabolcska Mihály pap költő is. Ady halála után öt évvel, 1924-ben már felmerült annak az ötlete, hogy emléktáblával jelöljék meg azt a házat, ahol a költő lakott temesvári tartózkodása idején. Gallas Nándort, a jeles bánsági szobrászművészt kérték fel a dombormű portré elkészítésére. Az emléktábla 1929-ben el is készült, de a világválság és felerősödő román nacionalizmus miatt felállítására csak az 1950-es években került sor. Az Ady-emléktábla felavatásán részt vett ifj. Kubán Endre, akinek a Korunk folyóirat hasábjain megjelent Ady Endre és Veronica Porumbacu című írása szerint az avató ünnepségre 1955. május 10-én került sor, Majtényi Erik költő és az írószövetség vezetőségét képviselő Veronica Porumbacu jelenlétében. Az ötvenes években felavatott kétnyelvű emléktáblát, amelynek szövege itt olvasható, közel 60 évig senki sem bántotta: AICI A LOCUIT POETUL MAGHIAR REVOLUŢIONAR ADY ENDRE DIN OCTOMBRIE 1897 PÎNĂ ÎN IANUARIE 1898 --------------------------------- ITT LAKOTT ADY ENDRE A MAGYAR FORRADALMÁR KÖLTŐ 1897 OKTÓBERÉTŐL 1898 JANUÁRJÁIG Az eredeti szöveget vésték rá arra a műanyag táblára is, amelyet 2014. november 22-én dr. Kabai Zoltán és ft. Fazakas Csaba lepleztek le a Ion Ghica 12. szám alatti ház falán. Az Ady-emléktábla újraavatása alkalmából Varga Vilmos nagyváradi színművész elszavalta a költő Ifjú szívekben élek című versét. A megemlékezés a belvárosi református templom Újvárossy Ernő gyülekezeti termében folytatódott, ahol Varga Vilmos önálló Ady-estjét hallgathatták meg az érdeklődők. Varga Vilmos, a Kiss Stúdió magánszínház művésze, akinek Ady-előadóestjéről már 1976-ben (!) lemezfelvétel készült, 1957-ben a temesvári magyar színháznál kezdte színészi pályafutását. A 80-as éveit taposó művész, aki előadóestjeivel az egész világot bejárta, Ady költeményekből, novellákból és levelekből összeállított műsorával állított méltó emléket az egyik legnagyobb magyar költőnek. A temesvári közönség brávó bekiáltásokkal, szűnni nem akaró tapssal köszönte meg Varga Vilmosnak az emlékezetes produkciót. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2015. április 1.Huszonegy éves a Kiss StúdióTeltházzal, mégis családias hangulatban ünnepelték a nagyváradi Kiss Stúdió Színház megalakulásának 21-ik évfordulóját pénteken, a színházi világnap keretében. A jeles alkalom kapcsán Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek ízelítőt adtak az elmúlt évek műsoraiból. Előadásukban elhangzottak többek közt részletek az Ady- és Wass Albert műsorokból, Krúdy naplószerű gondolatai, Az öreg fiú dala, Kányádi Sándor Farkasűző furulyája, valamint Dutka Ákos Üljünk be a Müllereibe című verse Ari Nagy Sándor megzenésítésében. A színművészek ugyanakkor felelevenítették a Kiss Stúdió 1994-es indulásának momentumait és köszönetet mondtak a színházat éltető törzsközönségnek, amely összesen 173 különböző előadás bemutatóját tekinthette meg az évek során. Szó esett emellett a KSSz legsikeresebb, évtizedek óta folyamatosan futó előadásairól is, mint például Varga Vilmos önálló Ady-estje, amelyet 350-nél is többször adott elő, a Wass Albert-műsor, amely 220 előadást ért meg, valamint a Süss fel, Nap! című verses-mesés-zenés gyermekműsor, amelyet 225 alkalommal adtak elő. Sok előadást ért el ugyanakkor az Adjon Isten békét, kedvet! című zenés pódiumjáték, a Mátyás király – reneszánsz színpadi játék, valamint a Vidámság az élet sója című zenés vígjáték is. Mint elhangzott, a Stúdió legnagyobb megvalósításainak egyikét képezte a 15 évvel ezelőtt megalkotott Az ember tragédiája című előadás, amely kezdeti formájában, nyolc színész közreműködésével közel harminc előadást ért el, s amelyet három éve felújítottak és egyszerűsített, oratorikus formában többek közt templomokban is előadtak. Nagy sikernek örvendnek ugyanakkor a Felolvasószínház és az Irodalmi Esték sorozatok. A színművészek ugyanakkor bemutatták azokat az elismeréseket is, amelyet az egyetlen folyamatosan működő erdélyi magyar nyelvű magánszínházelnyert, köztük a 2007-es Magyar Örökség díjat, a Bihar megyei RMDSZ részéről 2010-ben kapott életműdíjat, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 2014-ben elnyert Gr. Bánffy Miklós-díját, valamint a nemrég elnyert, impozáns Cornelius-díjat. A pénteki, születésnapi műsor keretében Kiss Törék Ildikó olvasta fel Krzysztof Warlikowski világnapi üzenetét, melyben a lengyel rendező valóságra épülő és újra a megmagyarázhatatlanságban végződő színházat kívánt minden színházi embernek. Kiss Törék Ildikó kiegészítésként hozzátette, hogy a Kiss Stúdióban fontosnak tartják emellett az elődöktől átvett örökség megőrzését és úgy érzik, hogy egy katarzisban végződő jó előadás mégis választ adhat a megmagyarázhatatlanra. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy pódiumszínházként sosem a meghökkentés volt a céljuk, hanem mindig egy üzenety közvetítése. A születésnapi műsor kötetlen beszélgetéssel zárult. Sz. G. T. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. október 25.Elhelyezték az emlékezés koszorúitAz 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek, s a Partiumi Keresztény Egyetem udvarán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a péntek délelőtti ünnepélyes megemlékezésen. A Szózat eléneklésével vette kezdetét az ünnepség, majd Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, Pesten, a Kossuth téren is épp zajlik a megemlékezés, melyet Nagyváradon annál a táblánál tartanak, melyet 1956 emlékére, annak ötvenéves évfordulója alkalmából állítottak az egyházkerület vezetői. Mártírok – csillagok Bár a foradalmat leverték, mégsem volt sikeretelen, s 56 kapcsán 1989 is eszünkbe jut – azok a napok, amikor Tőkés László köré gyűltek az emberek, s ez szikrája volt a kommunizmus elleni foradalom kitörésének. Varga Vilmos színművész szavalata következett, Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hangoztt el. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszóllalása során kihangsúlyozta: a magyarok megemlékezései mindig a szabadságharchoz kötődnek, meg elbukott mártírjainkra – csillagokra, amelyek szabadságunk egén fénylenek. Az 1956-os eseményeknek eleinte nem volt etnikai élük, de mire a megtorlás szelleme Erdélybe ért, már volt, hangzott el. Milyen ez a demokrácia, tette fel a retorikus kérdést, ha még az akkor meghurcolt egyetemistákat sem rehabilitálták? Van-e igazság abban a rendszerben, mely mindeközben igazságosnak, demokratikusnak és szabadnak hirdeit magát? Elfeledhetjük-e az évek múltán beköszöntő tragédiákat – a csángó oktatás és a Bolyai egyetem megszűnését, a Sass Kálmán perében ártatlanul eltélteket?A szabadság utáni vágy nem racionális dimenzióban születik, olyan mint a légszomj és az éhség, nem tudjuk befolyásolni, hangzott el. Kis csapat Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke kifejtette: kár, hogy egyesek pártos célokra használják fel nemzeti ünnepeinket. Az a kis csapat, mely részt vesz a megemlékezésen, nem más, mint „a nyáj maradéka”, ők azok, akik tovább viszik a fáklyát és éltetik az eszmét. És épp ezért minden jelenlét örvendetes, a tanároké és diákoké egyaránt. Ilyenkor emlékezünk a 48-as márciusi ifjakra, az 56-os pesti srácokra és a szabadságra vágyó nagyváradi ifjakra is, akik mindvégig élen jártak a szabadságért való harcban. Sajnos nagymértékben kioltották bennünk a szabadságszeretetet, ez tükröződik e találkozón is, tette hozzá. Cselekedni kell Változásra van szüksége Európának, de nem úgy, hogy mások diktálják az ütemet, migráns áradatok veszik kezükbe Európa sorsát – nekünk kell a cselekvés élére állnunk. Akárcsak annak idején, amikor a magyar kezébe vette a sorsát, s nem hagyta, hogy a szovjet kommunista hatalom diktáljon. Mert ha nem, régi új elvtársak fognak diktálni megint, s fullajtáraik arra hajtják a magyarságot, amerre a roman hatalom akarja. A Partiumi Keresztény Egyetem épülete hosszú éveken át a Román Kommunista Párt székhelye volt, ennek az épületnek a sorsa tükrözi az azóta megtett utat jóban-rosszban. Fontos, hogy itt lehetünk egyházunk és egyetemünk központjában, tudván, hogy azok az idők nem fognak soha visszatérni. Tőkés László a migráns-üggyel kapcsolatban kihangsúlyozta: nem hasonlíthatók össze az 56-os menekültek a mostaniakkal, akik többszázezren vannak, de vajon akad-e közöttük akár egy foradalmár. Egyúttal a nyugati nagyhatalmaknak a keleti tűzfészekhez való felemás viszonyulásáról is szólt – mint mondta, nagymértékben nekik tulajdonítható, hogy ilyen helyezt alakult ki. Hasonlóképpen, mint az 56-os forradalom idején, amikor Magyarországot is sorsára hagyták, csupán koldusalamizsnában részesítették. Egyek vagyunk A pártos irányvonalat sérti, ha lármafákat gyújtunk, ha nem a hivatal hozza fonyadt koszorúit, sérti őket az igazság és a szabadság szeretete, mondta Tőkés László. „Ne hagyjuk, ez a mi szabadságharcunk, önrendelkezésért folytatott küzdelmünk. Ezért is csatlakoztunk a Székely Nemzeti Tanácshoz – sajnos egyes hangok szerint zavarják a partiumiakat a székely autonómia kezdeményezések, ám ezt csak a roman titkosszolgálat terjesztheti, egyek vagyunk a nemzeti tanáccsal, hátrébb állunk ugyan, mint a székelyek, de ez nem szégyen, s arra sarkall, hogy csatlakozzunk hozzájuk, szolidaritást vállalva a székely testvérekkel”– mondta Tőkés László, majd elhelyezte a tábla előtt az emlékezés koszorúját. Koszorúk Tőkés Lászlót követően János Szabolcs rektor, majd ez Erdélyi Magyar Néppárt nevében Szilágyi Zsolt, Csomortányi István és Moldován Gellért koszorúzott, az EMNT nevében Kálmán Balázs partiumi elnök és Török Sándor Bihar megyei elnök, a MINTA ifjúsági szervezet nevében Székely Beáta és Dénes Andrea, az egyetem nevében pedig Tőkés Tamás és Körtvélyesi Kinga helyezett el koszorút, majd mások is virágcsokrokat, koszorúkat helyeztek el. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult. Neumann Andrea 2015. november 17.Tanulságos színházi előadás ÁgyánA Végítélet korhű képe a diktatúráról Szombaton este az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében bemutatták Ágyán Székelyhidi Ágoston Végítélet című egyfelvonásos színművét. A rangos színészgárda emlékezetes estét nyújtott azoknak, akik eljöttek a kultúrotthonba, a Meleg Vilmos által rendezett előadásra. A színdarab 1989 decemberében, Temesváron játszódik. A nyolcszereplős darab a december 16-i történéseket állítja a középpontba, az akkori eseményeket dolgozza fel. A dráma helyszíne egy temesvári kocsma a forradalom előestéjén. A kocsmában jelen van a kocsmáros, aki egyben a Securitate besúgója is (Dánielfy Zsolt, Debrecen), a vallatótiszt (Horányi László, Esztergom), az apa (Varga Vilmos, Nagyvárad), a feleség (Kiss Törék Ildikó, Nagyvárad), a zürichi újságíró (Szíki Károly, Eger), a biliárdozó (Meleg Vilmos, Nagyvárad), továbbá egy vendég (Csutak Miklós, Nagyvárad) és egy orvos (Miske László, Debrecen). Az előadás alatt átélhettük a 80-as években zsarolással besúgónak beszervezett átlagos romániai polgár tragédiáját, amikor választania kellett a saját és családja biztonsága, és a becsület között. Az előadáson jelen volt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tiszteletbeli elnöke is, aki az előadás végén rövid beszédben visszaemlékezett, hogyan élte Ő át az akkori eseményeket. A kultúrotthonban az ágyaiakon kívül többen eljöttek Kisjenőből és Nagyzerindről is megtekinteni darabot. Az előadás végén több néző is kifejtette: ilyen és ehhez hasonló színdarabokat érdemes lenne minden középkorú és idősebb erdélyinek megnéznie, hogy emlékezzen arra, hogyan is éltünk ezelőtt 25-30 évvel, a fiataloknak azért kellene megnézniük, hogy megtudják, milyen világban éltek szüleik és nagyszüleik. dr. Burián Sándor Nyugati Jelen (Arad) 2015. november 19.Valóságos időutazásnak lehetett szem- és fültanúja a nagyváradi Kiss Stúdió Színház közönsége kedden, amikor is Kiss Törék Ildikó színművésznő, több mint egy évtizedes kihagyás után ismét magára öltötte emblematikus szerepét Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámájában, melyet először 1978-ben mutatott be a nagyváradi színházban, majd kirobbanó sikerrel játszott negyed évszázadon át. Az egyszemélyes produkció mintegy 130 előadást ért meg és bemutatásra került számos Kárpát-medencei templomban is.Ennek szellemében Veres Kovács Attila váradolaszi református lelkipásztor köszöntötte a közönséget, s bevezetőjében azokat az éveket idézte fel, amikor Kiss Törék Ildikóval körbejárták Szilágy, Szatmár és Bihar megyék református templomait, ahol Kocsis István sziklaszilárd hittel áthatott sorai a felolvasott igerész alátámasztásaként hangzottak fel a művésznő előadásában. Ugyancsak az Árva Bethlen Kata egyik emlékezetes jelenetét elevenítette meg Tőkés László 1990-es püspökké avatásán. A keddi előadást követően határozottan kijelenthetjük, hogy Kiss Törék Ildikó alakítása ugyanolyan hiteles és erőteljes volt, mint valaha. A művésznő egy órán át szinte rabul ejtette a közönséget, melynek tagjai nyomon követhették Bethlen Kata sorscsapásoktól sújtott életének legjelentősebb mozzanatait – kezdve attól, hogy tizenhét évesen katolikus férjez kényszerítették, megözvegyülésén és gyermekeinek haláláig, melyeknek nyomán magára öltötte az „árva” jelzőt, egészen élete alkonyáig. A Varga Vilmos rendezte előadásban minimális díszletet használtak, a művésznő mindössze egy-egy miniatűr kopjafa felállításával jelezte az elvesztett személyeket. Kiss Törék Ildikó az 55 perces előadás alatt szinte gyilkos iramot diktált nemcsak önmaga, hanem a közönség számára is, hiszen a különböző jelenetek között alig néhány másodperc alatt váltott át a legmélyebb gyászból és reményvesztettségből, a legtisztább gyermeki boldogságra és bizakodásra, feledhetetlen érzelmi hullámvasútra invitálva ezzel a hálás közönséget, amely az előadás végén hosszas vastapssal ünnepelte őt. A keddi előadást a darab szerzőjének, Kocsis Istvánnak tiszteletére mutatták be, aki idén ünnepelte 75-ik születésnapját. Mint azonban megtudtuk, nem egyszeri előadásról volt szó. Kiss Törék Ildikó Bethlen Katája ezzel újjáéledt, és hamarosan több református templomban is bemutatásra kerül majd, illetve igény nyomán középiskolások is megtekinthetik majd. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2016. január 12.Nagyváradi színészek a Magyar Kultúra Lovagjai közöttAz a megtiszteltetés érte nagyváradi magyar közösségünket, hogy a város ismert és elismert két színészét, Kiss Törék Ildikót és Varga Vilmost előterjesztették a Magyar Kultúra Lovagjai közzé. A rangos elismerést a Falvak Kultúrájáért Alapítvány 1998. szeptemberében hívta életre a kultúra különböző területein huzamos ideje tevékenykedők elismerésére. A díj átadására évente kerül sor a magyar kultúra napja alkalmából. Az elmúlt esztendőben a nagyváradi színész házaspárt is jelölték, majd megkeresték Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselőit, hogy megerősítsék a jelölés helyességét. Az EMNT nagyváradi képviselői természetesen nagy örömmel segítettek abban, hogy a jelöltek megkaphassák a díjat. A jelöltségről szóló értesítést január 6-án adták át az EMNT nagyváradi irodájában. Nagy József Barna irodavezető köszöntötte a színész házaspárt. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke régi jó barátként köszöntötte és méltatta a színész házaspárt. A díjátadásra január 22-én Budapesten kerül sor a Stefánia Palotában. Ezúton is gratulálunk a nagyváradi színészeknek a rangos elismeréshez! Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2016. január 25.“Keressük a lángot, hisz köztünk van”Vasárnap este 15. alkalommal adták át Érmihályfalván a Pódium Díjakat, illetve harmadszor a Szépműves Díjat. Az ünnepségen a Kiss Stúdió Színház közreműködött. Az érmihályfalvi önkormányzat alapította Pódium Díjat 2001-ben adták át először azoknak, akik a helyi kulturális életben kimagaslót alkottak az illető esztendőben. Az ünnepséget egy karácsonyhoz közeli vasárnap tartották, ám néhány éve a Magyar Kultúra Napjához igazítják. A helyi RMDSZ-szervezet három éve alapította a Szépműves Díjat olyan pedagógusok munkájának elismerésére, akik az iskolai foglalkozásokon túl is vállalnak áldozatot a gyerekek pallérozásában. Az elmúlt vasárnap este került sor a 2015-ös évre szóló díjak átadásra. A kultúrházban megjelenteket Boros Emőke tanárnő (a Szépműves Díj korábbi kitüntetettje, aki pénteken a Szigligeti Színházban Magyar Kultúráért Emlékplakettet vehetett át) köszöntötte, megosztva tapasztalatát: amikor magyartanárként megkérdezte diákjaitól, mi a magyar kultúra, azok azt felelték: vers, zene, tánc, népviselet – és valóban, például ezek is mind együtt alkotják azt. Békét, kedvet Rövid ünnepi beszédet Gábor Éva tanítónő (szintén Szépműves Díjas) mondott, hangsúlyozva: a pedagógusok, az iskola szerepe óriási kulturális értékeink megőrzésében, továbbvitelében, a pedagógusok értékrendje pedig igenis létezik, próbálják továbbadni diákjaiknak, bízva abban, hogy mindig lesznek, akik nem csak értékelik azt, de maguk is értékteremtőkké válnak. A továbbiakban a Kiss Stúdió Színház Adjon Isten békét, kedvet! című színpadi játékát láthattuk, melyben Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek újra bizonyították (ha még kellett egyáltalán), hogy méltán kapták meg két nappal korábban Budapesten a Magyar Kultúra Lovagjai kitüntetést. A művészek után Biró Rozália szenátor mondott beszédet, egyebek mellett hangsúlyozva: a magyar kultúra napja alkalom köszönetet mondani azoknak, akik lámpásként mutatják az utat közösségeinknek, akik tehetségükből és energiájukból másoknak is adnak, hogy zűrzavaros időkben is tudjunk gyarapodni. Keressük a lángot, a fényt, hiszen annak őrzői közöttünk vannak, fogalmazott a politikus. Díjazottak Ezek után került sor a Pódium Díjak átadására. Elismerésben részesült (a szólítás sorrendjében) a Forever Dance tánccsoport (csoportvezető Máté Zsolt), Kovács Rozália helytörténész, a Csilinka Gyerekkórus (vezetője Darabont Aliz tanárnő), Szabó János, a Móka színjátszó csoport alapító-rendezője és a Nyíló Akác néptánccsoport (vezetője Borbély-Simon Csaba). A Szépműves Díj átadásához nem kellett újabb személyt a színpadra szólítani, hiszen Darabont Aliz már ott volt, mintegy alátámasztva érdemesültségét. Laudációjában Nyakó József polgármester kiemelte: a tanárnő, aki férjével három gyereket nevel példásan (a nagyobbak maguk is állandó részesei a kulturális eseményeknek), a városi és a már említett gyerekkórust is vezeti, továbbá a sokáig hiányolt hangszeres zeneoktatást is meghonosította a városban. Partiumi Vágta A polgármester a továbbiakban örömének adott hangot, hogy a városban számos csoport közül lehet választani a díjazottak kiválasztásánál. Idei terveikről is beszélt, ezek közül talán kiemelkedik annak bejelentése, hogy aláírta a szerződést a Nemzeti Vágta partiumi előfutamának a városban történő megrendezésére. Az ünnepségen még “születésnaposokat” is köszönthettek: tortát kapott az 5 éves Playtime zenekar és a 15 éves Móka színjátszó csoport. Az ünnepségről távozóban még sokan megálltak Kovács Éva helyi képzőművész festett üveg és kerámia tárgyai előtt, mely kiállítás most csak az esemény ideje alatt volt megtekinthető. Rencz Csaba. erdon.ro 2016. július 11.Elhunyt Varga Vilmos, a Temesvári magyar színház örökös tagja(Hegyközkovácsi, 1931. december 9.–Nagyvárad, 2016. július 9.) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2016. július 9-én, szombaton életének 85. évében elhunyt Varga Vilmos színművész a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház örökös tagja. Varga Vilmos 1931. december 9-én született a Bihar megyei Hegyközkovácsi településen. A Nagyváradi Kereskedelmi Líceum elvégzése után a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közigazgatási szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd 1957-ben végül a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán diplomázott. Frissen végzett főiskolai hallgatóként a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházhoz szerződött, amelynek több mint egy évtizedig meghatározó személyisége volt. 1968-ban átszerződött a Nagyváradi színházhoz, melynek 27 évig vezető színésze volt. Közben 1983–85-ben a Bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémia Rendezői Karán rendezői diplomát is szerzett. Színpadi sikereit nemcsak országos szinten, de külföldön is elismerték: 1977-ben a magyar kormány Ady-emlékplakettel jutalmazta, 1985-ben elnyerte a Dénes Zsófia Alapítvány Ady-díját. 1999-ben Páskándi Géza Kérjük a lábat letörölni c. szatírájának, majd Kocsis István Bolyai János estéje c. monodrámájának előadásáért neki ítélték a Rövid Darabok Színházi Fesztiválján a legjobb férfialakítás díját. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. 1994-ben Kiss Törék Ildikó színésznővel Kiss Stúdiószínház néven létrehozta Erdély első magán pinceszínházát. 1995-ben Bajor Andor-válogatásokból készült irodalmi műsorukkal (A humor látóhatárán), majd 1996-ban a millecentenáriumot köszöntő „Megfogyva bár, de törve nem…” című összeállítással elnyerték a Budapesti Litera-Turné-díjat. Széles körű színházi és irodalmi munkásságát igazolják a Nagyváradi Fáklya című lapban megjelent Színházi noteszlap cím alatt megjelenő glosszái, valamint a 2000-es évek elején megjelent kötetei is (A Pece-partról jöttem. Regényes önéletírás színészi érzületekkel. Nagyvárad, 2006; Szót fogadtam Madáchnak. Adalékok a Nagyváradi magyar színjátszás történetéhez. Nagyvárad, 2009; Magyar színész vagyok Erdélyben. Nagyvárad, 2014.) Varga Vilmos 2013 óta a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház örökös tagja. Részvétünk a gyászoló családnak és kollégáknak. Nyugodjon békében. Nyugati Jelen (Arad) 2016. július 11.Elhunyt Varga Vilmos Nagyváradi színművész, rendezőÉletének nyolcvanötödik évében elhunyt Varga Vilmos Nagyváradi színművész, rendező, a Szigligeti Társulat Örökös Tagja – adta hírül honlapján a Nagyváradi színtársulat. Mint olvasható, az erdélyi színjátszás emblematikus alakjára kegyelettel emlékezik a Szigligeti Színház teljes munkaközössége. Varga Vilmos 1931-ben született a Bihar megyei Hegyközkovácsiban, a Nagyváradi Kereskedelmi Líceumban érettségizett, majd beiratkozott a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetemtől átmenetileg leválasztott jog- és közigazgatási egyetemre. Főiskolai tanulmányait a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán folytatta. A diploma megszerzése után 1957-ben a Temesvári színház magyar tagozatához szerződött. Innen került 1968-ban a Nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt (1968–95). 1983–85-ben a Bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémiám rendezői diplomát is szerzett. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. Az Országos Színházi Fesztivál I. díját a Maszek ballada hozta 1969-ben. Ezt a műsort, amelynek keretében a második világháború utáni romániai magyar költőnemzedék legjobbjait szólaltatta meg, az Electrecord nagylemezeken jelentette meg 1980-ban. Nagy sikerű stúdió-előadás volt Páskándi Géza abszurd drámája, A bosszúálló kapus, amelyben Szakáll Danit alakította 1970-ben. Az Én, François Villon című egyéni előadóestje 1973-ban a bákói Előadóművészek Országos Fesztiválján Ex egno-díjat nyert. Ady-előadóestjének műsora szintén megjelent nagylemezen is, s a művész népszerűségét a határon túl is növelte: 1977-ben a magyar kormány Ady-emlékplakettel jutalmazta, 1985-ben elnyerte a Dénes Zsófia Alapítvány Ady-díját. 1999-ben Páskándi Géza Kérjük a lábat letörölni című szatírájának, majd Kocsis István Bolyai János estéje című monodrámájának előadásáért neki ítélték a Rövid Darabok Színházi Fesztiválján a legjobb férfialakítás díját. 1994-ben Kiss Törék Ildikó színésznővel Kiss Stúdió Színház néven létrehozta Erdély első magán pinceszínházát. 1995-ben Bajor Andor-válogatásokból készült irodalmi műsorukkal, majd 1996-ban a millecentenáriumot köszöntő „Megfogyva bár, de törve nem..." című összeállítással elnyerték a Budapesti Litera-Turné-díjat. 2003-ban bemutatták Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának nyolc színészre átdolgozott változatát, valamint az Üzenet az otthoni hegyeknek című, Wass Albert emlékének szentelt előadást. Mindkettővel bejárták Németország magyarok lakta városait is. Süss fel nap címmel CD-n is megjelent zenés gyermekműsort, középiskolások számára irodalomismertető sorozatot (Olvassuk együtt Adyt; Olvassuk együtt Babitsot) is összeállítottak.Varga Vilmos színházi írásokat közölt a helyi napilapokban, visszaemlékezéseit három kötetben foglalta össze. A Nagyváradi Fáklyában a nyolcvanas évek derekától Színházi noteszlap címmel jelentek meg glosszái. Krónika (Kolozsvár) 2016. július 12.Szedjétek össze a morzsákat!Beleborzong az ember, amikor recsegő fonográffelvételen Kossuth Lajos hangját hallja. Majd Bartók Béla néz ránk egy régi képen; amikor inkább szürke mint fekete-fehér szakadozó–ugráló filmkockákon megjelenik Kosztolányi vagy Babits Mihály. Archívumok kincsei ezek a töredékek, olyan időkből, amikor a technika gyerekcipőben járt, és egy filmezőgép ritka volt, mint a fehér holló. Egészen más ma a helyzet, amikor a térkamerák belegázolnak az intimitásunkba, és a média ontja kéretlenül is a valóvilágos, becális–győzikés percemberek minden mozdulatát és, sajnos, szavát is. Miközben… szomorúan tapasztalom, hogy erdélyi kultúránk és szellemiségünk nagyjai lassan-lassan elmennek minden halandó útjára. Cs. Erdős Tibor, Kusztos Endre festőművészek, Lászlóffy Csaba, Magyari Lajos írók, Varga Vilmos előadóművész (hányan nőttünk fel az Ő Villonján, Maszek balladáján), mennyire igazságtalan, hogy csak néhány nevet említek. Sokszor csak halálukkor döbbenünk rá, hogy milyen nagyok voltak, öregkorukra mintha megfeledkeznénk róluk. Pedig – Hölderlin gyönyörű megfogalmazásában –, ami megmArad, költők hozzák létre. Kézzel, szóval, hanggal alkotó kortársaink, akik nem törődnek belé az elmúlás letaglózó törvényszerűségébe. Milyen örömmel néznénk egyórás dokumentumfilmet, amelyen Benedek Elek vagy Szent-Györgyi Albert beszélnének magukról, munkájukról, a nagyvilágról. Ha Arany Jánost hallgathatnánk, amint emlékeit újraértékeli vagy, miért ne, az élet apró dolgairól cseveg. Vajmi kevés mAradt róluk. Annak idején Goethe mellett volt egy Eckermann, aki a titán legapróbb gondolatait is lejegyezte. Persze nem mindenki éppen Goethe, de mégis, mindenképpen hasznos lenne nagy kortársaink arcát, lelkivilágát megőrizni a majdani kutatók és a szellemi étket fogyasztó nagyközönség számára. Ma már egy mobiltelefonnal is lehet minőségi felvételt készíteni. Ne hagyjuk elveszni nagyjaink egyetlen mozdulatát, egyetlen szavát sem! Talán egy szép napon a Duna TV, félretéve Charly majmot és a latinos–törökös dramoletteket, visszatér eredeti küldetéséhez, és fiaink is láthatják majd, Erdélyország kertjében teremnek ma is magyar virágok. Zubreczky Antal Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. március 22.Gazdag HolnapUtánt biztosít a Szigligeti SzínházNem jóslat, hanem bizonyosság, hogy nagyon gazdag programot kínál a közönségnek az április 6–9. között megrendezendő nagyváradi HolnapUtán Fesztivál. Hat színházi előadás, műhelymunka, kiállítás és koncertek szerepelnek a programban. Az összművészeti fesztivál programját kedden a nagyváradi Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában ismertették a szervezők a sajtó képviselőivel. Az esemény főszervezője, Fazakas Márta a fesztiválra meghívott színházi előadásokat mutatta be röviden. A kulturális programsorozat április 6-án, 17 órától az Árkádia Színpadon a Kolozsvári Állami Magyar Színház Homemade című előadásával kezdődik. A féléves kutatói és alkotói folyamaton alapuló produkció középpontjában különösképpen a szülő-gyermek viszony áll, emelte ki Fazakas Márta. Április 6-án, 20 órától a Szigligeti Színház nagytermében a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve című előadása lesz látható. A teljes temesvári társulatot felvonultató nagyszabású, gazdag látvány- és hangzásvilágú előadás alkotók és nézők viszonyát tematizálja az UNITER-díjas, nemzetközileg elismert Radu Afrim rendezésében. Ezt az előadást román nyelvű szinkrontolmácsolással játsszák majd. Fiatalok bemutatkozása A fesztivál második napján, április 7-én a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, valamint a budapesti Színház- és Filmművészeti egyetem hallgatói mutatkoznak be. A marosvásárhelyiek 16 órától vendégszerepelnek az Árkádia Színpadon Kiadjamagát című, improvizációkon alapuló előadásukkal, a Budapestről érkező harmadéves színészhallgatók pedig George&Cole című zenés színházi show-jukkal lépnek fel a Szigligeti Színház nagytermében. A 19 órától kezdődő előadásban George Gershwin és Cole Porter zeneszerzők életművét dolgozzák fel játékos formában, Selmeczi György vezénylésével. Az angol nyelvű előadás magyar és román nyelvű feliratozással követhető majd nyomon. Április 8-án a Szigligeti Társulat Trónok arca casting című előadása lesz látható este hat órai kezdettel a Szigligeti Stúdióban. HolnapUtán Projekt A fesztivál zárónapján, április 9-én 17 órától mutatják be a HolnapUtán Projektet a Szigligeti Stúdióban. Fazakas Márta elmondta, hogy ez a projekt tizennégy Kárpát-medencei színész és rendező szakos hallgató számára ad lehetőséget a szakmai találkozásra. A budapesti, a kaposvári, az újvidéki, a marosvásárhelyi, valamint a kolozsvári felsőfokú tanintézményekről meghívott egyetemisták nagyváradi fiatal szerzők műveiből készítenek performanszot, ez lesz majd látható a Stúdióban. A performanszot megelőzően mutatják majd be a Várad folyóirat 2. és 3. számát, jelentette be a sajtótájékoztatón Szűcs László főszerkesztő. Maga a fesztivál a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Úrhatnám polgár című előadásával zárul, amit este hét órától mutatnak be a Szigligeti Színházban. A fesztivál kiegészítő programjai között helyet kapott Németh László grafikus plakátkiállítása (április 8-án, 17 órától a Szigligeti Stúdióban), a Pink Mojos and The Fuckfaces budapesti színészzenekar koncertje (április 7-én 22 órától a Szigligeti Stúdióban), valamint a Szigligeti Társulat zenekarának április 8-án, 21.30-tól kezdődő stúdiókoncertje is. Jegyárak A Szigligeti Stúdióban és az Árkádia Színpadon látható produkciókra egy jegy ára húsz lej, diákoknak, egyetemistáknak tizenöt lej. A három nagyszínpadi előadásra harminc lejért válthatók jegyek a zsöllyébe, illetve a páholyok hátsó soraiba, míg a páholyok első székeibe harmincöt lejért lehet jegyet venni, az erkélyen pedig húsz lejért lehet helyet foglalni. A kiegészítő rendezvényekre, valamint a HolnapUtán Projektre a belépés díjtalan. Negyven lejért fesztiválbérlet is váltható a három nagyszínpadi előadásra. Czvikker Katalin menedzser hozzátette, hogy amennyiben lesznek olyanok, akik megveszik a fesztiválbérletet, de mégsem tudnak majd elmenni egy vagy több előadásra, akkor a fennmaradó bérletalkalmakat felhasználhatják majd a Szigligeti Színház által Váradra meghívandó vendégelőadások valamelyikére. Ez alól kivételt képeznek a Festum Varadinum keretében meghívott előadások, melyekre a színház külön fesztiválbérletet létesít. Színházi világnap Biró Árpád Levente, a Szigligeti Színház kommunikációs felelőse a tegnapi sajtótájékoztatón bejelentette, hogy március 27-én, a Színház világnapja alkalmából kiállítást, emlékünnepséget és felolvasó színházi eseményt szervez a Szigligeti Színház. Fél öt órai kezdettel a színház páholyzsebében Varga Vilmos emléktárgyaiból nyílik kiállítás, ezt követően vetítéssel egybekötött emlékünnepségen idézik fel volt pályatársak Varga Vilmos alakját a színház páholyelőcsarnokában. Este hét órától a színház nagyszínpadán Varga Gábor Kályhabúcsúztató című művét adják elő a váradi színészek felolvasó színházi formában Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatójának a rendezésében. Az előadást követően beszélgetés lesz a szerzővel, majd a Szigligeti Stúdióban kötetlenebb formában folytatódik a beszélgetés a pályakezdő színészekkel. Biró Árpád végezetül bejelentette, hogy a Bolond Istók – Nagyszalontától a Margitszigetig című pályázat eredményét március 31-én a Szigligeti Stúdióban hirdetik ki, az azonos című előadás bemutatójára időzítve. Pap István erdon.ro 2017. március 23.A Kiss Stúdió születésnapját ünnepelték keddenJanus Pannonius halálának 545. évfordulója és a stúdió születésnapja alkalmából kedden este ismét előadást tartott a Magyar Örökség-díjas Kiss Stúdió Színház Nagyváradon. A bemutató címe Pannónia küldi a szép dalokat, meghívott előadó Molnár Judit magyartanár, közíró, a fellépők pedig Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos voltak. Az előadás előtt Kiss Törék Ildikó elmondta, március 26-án ünnepli fennállásának 23. évét a Kiss Stúdió Színház. Március 27-én a színház világnapját ünnepli a közönség, ebből az alkalomból a stúdió a Szigligeti Színházzal közösen kiállítást nyit, illetve vetítéssel emlékeznek meg Varga Vilmosról, akinek szerepeiből válogatva film készült, melyet tavaly már láthatott a közönség a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Janus Pannonius – vagy ahogy egyes források jegyzik, Kesincei vagy Csezmicei János (a költő a mai Horvátország területén, Csezmicén született) – életéről Molnár Judit beszélt: bemutatta gyermekkorát, tehetségének kibontakozását. A költő és Nagyvárad kapcsolatának megértése céljából a magyartanár felvázolta az akkori történelmi eseményeket, így szó esett Vitéz János és Mátyás király életéről is. A színészek a Janus Pannonius életéről szóló előadás közben a költő versei közül olvastak fel néhányat. Először az úgynevezett római típusú epigrammáit, melyekben humorosan megszólja a neki nem tetsző személyeket és tetteket, kritizál, majd a görög stílusú epigrammáit, melyekben több az elmélkedés, általános vagy adott országot érintő problémákat feszeget. A közönség így hallhatta Janus Pannonius Pál pápáról, Aki csak a könyveket szereti, Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata, János esztergomi érsekhez, Egy dunántúli mandulafáról és a Búcsú Váradtól című költeményeit is. Kiss Erzsébet Janka Reggeli Újság (Nagyvárad), 2017. április 19.A színházcsinálók is emberek – Török Sándor az Akiknek szívesen tapsolunkrólTörök Sándor ötletgazda beszélt az Akiknek szívesen tapsolunk elnevezésű nagyváradi rendezvénysorozatról a Krónikának. A havonta szervezett beszélgetések keretében színészekkel, „színházcsinálókkal” találkozhat a közönség. Kissé döcögősen indult ugyan, de az utóbbi időben havi gyakorisággal szervezik meg a nagyváradi Szent László Egyesület programfelelősének, Török Sándornak az Akiknek szívesen tapsolunk című beszélgetőprogramját, amelynek keretében a színházcsinálás munkafolyamatáról, örömeiről és bosszúságairól, vagyis a lehető legemberibb arcáról ejtenek szót a meghívottak. A rendezvénysorozat ötletéről Török Sándor elmondta, hogy középiskolás korától kezdve színházrajongó, színésznek készült, be is jutott, de személyes okok miatt otthagyta a színművészetit. Középiskolásként kezdett járni Nagyvárad közismert „színházi emberéhez”, Farkas Teri nénihez, máig élete egyik legmeghatározóbb egyéniségéhez. Tulajdonképpen nem hagyományos felkészítők voltak ezek az alkalmak, hanem a versmondásra és különösképpen az előfeltételnek tartott szövegértelmezésre helyezték a hangsúlyt. Nagy hasznát vette ennek később, amikor kolozsvári villamosmérnök-hallgatóként szorgalmasan járt a diákművelődési házba, a Bereczki Péter vezette színjátszó csoportba. A hangjával meg voltak elégedve, a mozgásával kevésbé, de miután eljátszhatta Bródy Sándor A medikus című darabjának a címszerepét, másodjára is felvették a színire, egyenesen másodévre. De a színészi pálya valahogy csak nem alakult ki számára, holott Szilágyi Domokos-estjének nagy sikere volt, és a rádióbemondói munkakört a diákrádiónál szintén nagyon szerette. Ott a Visszhang csapat tagja lett, hetente rendeztek a diákművelődési házban beszélgetéseket olyan személyiségekkel, mint Lőrincze Lajos, Kányádi Sándor, Harag György, a Czikéli színészházaspár, egyszóval érdekes, színes világot ismert meg Kolozsváron. Mérnökként Sepsiszentgyörgyre került, akkoriban ott is nagyon jó volt a színház és Szilágyi Domokos-estjének is sikere lett. A szerepformálás „szülési fájdalmairól” Visszatérve a nagyváradi beszélgetőműsorokra, Török Sándor természetesként említi, hogy legelőször az idősebb művészekkel beszélgetett, Csíky Ibolyával, Hajdu Gézával, Dobos Imrével, a Varga Vilmos – Kiss Törék Ildikó házaspárral, Bató Idával, majd Fábián Enikővel, F. Márton Erzsébettel, Meleg Vilmossal, illetve a „kulisszák mögül” Körner Anna súgóval, Joó Emília és Vajda Zoltán ügyelőkkel, legutóbb pedig Novák Eszter rendezővel, a színház jelenlegi művészeti igazgatójával. A meghívott művészeket mind jól ismeri a váradi közönség, és nagyon szívesen hallgatta egy-egy szerep megformálásának a „szülési fájdalmait”, a különböző szövegtanulási, illetve a kollégákkal és nem utolsósorban a műszakkal való együttműködési szokásokat. Minden alkalommal személyes történetek hangzanak el, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a színészek, a színházcsinálók is emberek, ugyanazok a hétköznapi gondjaik, mint mindnyájunknak, legföljebb az évek során felhalmozódott tapasztalat és emberismeret segítségével könnyebben és gyorsabban sikerül megoldaniuk ezeket. A színház mint templom A fogadtatás, a közönség visszhangja egyértelműen pozitív: beszélgetésről beszélgetésre többen és többen jönnek, kialakult a törzsközönség is, amely az áldatlan helyszínváltozások dacára sem hagyja cserben a sorozatot. A jövőben előfordulhat majd páros meghívás, barátok, állandó partnerek megszólaltatása. Török elmondta, nagyon fontosnak tartja Novák Eszter jelenlétét, mivel minden színész alakításában meghatározó a rendezőhöz fűződő viszony, illetve az elmúlt évek során meglátszott a színház életében is az állandó rendező hiánya, a hosszas felújítási munkálatok miatt kialakult helyzet mellett. Ezért sem érdekli, mondja Török, hogy hányan jönnek egy-egy beszélgetésre, mert számára a lényeg, ha beszélnek a műsorról, és reméli, hogy ez is hozzájárulhat egyrészt a közösségépítő szerep erősödéséhez és ahhoz, hogy a közönség újra a „szívére ölelje a színházát”. A színházba járás olyan, mint a templomba menés, az öröm, a meghatottság, a csend, szipogás, majd pedig a taps közös megélése. Novák Eszter esetében fontos a Nagyvárad–Budapest-kapcsolat, a beszélgetések általános hozadéka pedig annak az átérzése, hogy ők is emberek, s amit elmondanak, azzal mindnyájan jól járunk. Molnár Judit / Krónika (Kolozsvár) 2017. június 17.Díjátadással zárt évadot a nagyváradi Szigligeti SzínházFényes Szabolcs és Harmath Imre szilveszterkor bemutatott Maya című revüoperettjével – Novák Eszter rendezésében – zárta a 2016/17-es színházi évadot a nagyváradi Szigligeti Színház pénteken este. Az előadás után maradásra invitálták a közönséget, mivel idén először átadták a tavaly elhunyt Varga Vilmos színművészről elnevezett díjat, a társulat hagyományos díjait és a közönségdíjat is. A Varga Vilmos-díjat a nagyváradi Kiss Stúdió Színház alapításának 23. évfordulójára és a tavaly elhunyt Varga Vilmos színművész emlékére alapították, mondta el Kiss Törék Ildikó, a stúdiószínház másik alapítója, Varga Vilmos özvegye, aki fiukkal, Varga Zsombor Zalánnal közösen adta át díjat Dobos Imre színművésznek. A díjazott úgy fogalmazott, szerencsésnek tartja magát, hogy Varga Vilmos pályatársa lehetett. A Földes Kati díjat – ezt a társulat 35. évnél fiatalabb tagjai kapják társulati szavazás alapján – a tavalyi díjazottól, Ababi Csillátót vette át Pitz Melinda. A Holnap Kulturális Egyesület Holnap-díját ebben az évben megosztva kapta Tóth Tünde és Pitz Meillnda, előbbi A mizantróp, utóbbi a Maya című előadásban nyújtott alakításáért. A díjat Simon Judit, az egyesület elnöke adta át, majd Czvikker Katalin színházigazgatótól vehette át az Aranybérletét Nagy Magda, A Szigligeti Önkéntesek Csoportja, azaz a Szöcskék is díjaztak, mint Szűcs Tamás elmondta, az évad legjobb táncosává Brugós Sándor Csabát, legjobb bábszínészévé Oláh Anikó Katalint választották, a színészek között „döntetlen” lett az állás, így Dimény Levente és Szotyori József is megkapta az önkéntesek Aranyszöcske-díját. A Kulissza-díjat Derzsi Ákos szenátor ajánlott fel és adta át idén Varga Friderika ügyelőnek. A nívódíjak átadása előtt Simon Judit színházkritikus, zsűritag röviden értékelte az évadot, melynek nívódíjait Elisabeta Pop színikritikussal ítélték oda. A legjobb gyermekszínész díját Szűcs Tamás kapta, a legjobb férfi főszereplő díját Dimény Levente, a legjobb női főszereplőét Gajai Ágnes vehette át, a legjobb mellékszereplő pedig Kardos M. Róbert lett. A közönségdíjat – Pető Dalma vállalkozó felajánlását – a több mint négyszáz szavazat alapját szintén Dimény Levente nyerte el. A legjobb táncos díját idén Kerekes Dalma, a legjobb bábszínészét pedig Daróczi István kapta meg. Az Életmű-díjat idén Seres Lajos bábszínész vehette át. Méltatását Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat vezetője olvasta fel, a nyugdíjas díjazott pedig megígérte: sokszor visszatér még a bábszínházba, hiszen valamit ott hagyott: a szívét. Fried Noémi Lujza maszol.ro 2017. június 26.Akikre szívesen emlékezünk…Az Akiknek szívesen tapsolunk rendezvénysorozat újabb eseményét ezúttal a visszaemlékezés jegyében szervezték meg: Csíky Ibolya és Varga Vilmos alakját idézték meg pénteken délután. A Szent László Napok keretében lebonyolított rendezvényen levetítettek egy Varga Vilmosról készült filmet (Piski Norbert alkotását) és a Csíky Ibolyáról szóló Ifjúság és vénség című portréfilmet, melyet Boros Zoltán készített a Román Televízió számára. A megjelenteket Török Sándor, az Akiknek szívesen tapsolunk sorozat házigazdája köszöntötte, kiemelve, hogy a magyar színjátszás két emblematikus színészóriására emlékeznek, de megidézte Ács Tibor alakját is, aki szintén nemrégiben hunyt el. A váradi színjátszás két nagy alakjára Varga Vilmos özvegye, Kiss Törék Ildikó, Csíky Ibolya lánya, Vindis Andrea, valamint két pályatárs, Miske László és Dobos Imre emlékeztek. A beszélgetés szomorú hangnemben kezdődött, hiszen Török Sándor azt kérdezte a hozzátartozóktól hogyan lehet feldolgozni a veszteséget. Kiss Törék Ildikó válaszában bevallotta, hogy Varga Vilmos eltávozását lehetetlen számára teljesen feldolgozni, de mindig jólesik emlékezni rá. Vindis Andrea elmondta, hogy testvérével nap mint nap igyekeznek feldolgozni a feldolgozhatatlant, de a szeretett édesanyát nem fogják elfelejteni soha. Miske László aláhúzta, hogy Csíky Ibolya és Varga Vilmos ragyogó tehetségű emberek voltak, akik gazdag életutat hagytak maguk után, majd vidámabb hangnemben folytatva saját emlékeit idézte fel Csíky Ibolyáról és Varga Vilmosról. Elárulta, hogy egyszer ezt mondta Csíky Ibolyának: „Ibi, te egy plasztelin Manci vagy!”, amin aztán mind a színésznő, de a pénteki visszaemlékezésen jelenlevő közönség is jót derült. Miske László elmagyarázta, hogy ezzel a furcsa kifejezéssel azt akarta kifejezni, hogy Csíky Ibolya bármikor, bármilyen szerepre alakítható volt, és ez számára sem szakmailag, sem emberileg soha semmilyen problémát nem jelentett, és soha senki és semmi miatt nem sértődött meg. Varga Vilmosról a pályatárs elmondta, hogy az erdélyi magyar színjátszásban nincs még egy olyan színész, akinek annyi és olyan sokrétű munkája lett volna, mint neki. Emlékek Dobos Imre is azt emelte ki, hogy Csíky Ibolyát egész életében elkísérte a jókedv, és nagyszerű közös munkáik voltak. Mint említette, ő is és Csíky Ibolya is nagyon sajnálták azt, hogy a Godot-ra várvát nem tudták kijátszani, holott azt az előadást mindketten nagyon szerették. Mint mondta, Varga Vilmossal azért volt nagyszerű együtt játszani, mert amikor a színpadon valaki az ő szemébe nézett, azt látta, hogy olyan teljes beleéléssel és meggyőződéssel játszik, amivel színészpartnereit is magával ragadta, beszippantotta az előadásba. „Mindkét kollégának fantasztikus humora volt”, jelentette ki ezután Dobos Imre, amivel a többi visszaemlékező készséggel egyetértett, majd mindannyian fel is idéztek néhány Csíky Ibolyához és Varga Vilmoshoz kapcsolódó humoros emléket, estet, ezzel a megidézett művészek személyiségéhez igazodva teljes mértékben vidám hangulatúvá varázsolva a visszaemlékezést. A két színész vidámságát, humorát, bohémságát ismerhettük meg ezekből az adomákból, ami szintén emberi és művészi nagyságukat bizonyítja, hiszen mint Miske László kifejtette, a színészi tehetség óhatatlan velejárója a bohémság. „A színészethez menthetetlenül hozzátartozik a bohémság, aki nem bohém, azzal kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, hogy még rejtegeti a színészi tehetségét, vagy egyáltalán nincs is neki” – fogalmazott Miske László. A díjalapításról A beszélgetés végén a Varga Vilmos-díj alapításáról, annak célkitűzéséről beszélt Kiss Törék Ildikó, elárulva azt, hogy Varga Vilmos bár sok díjat kapott, de ezek egyike sem járt együtt pénzzel, ezért gondolta ő, és fiuk, mint alapítók azt, hogy legyen egyfajta válasz Varga Vilmos részéről az, hogy az ő nevét viselő díjhoz járjon a boríték is. Pap István erdon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
